Navascués

Én házam, én életem

Javier de Navascués 2012-ben megjelent Wikipedia y otros monstruos (Wikipedia és egyéb szörnyetegek) című könyvéből való a következő szöveg. A két részre osztott kötetet (“A modern világ mítoszai” és “Klasszikus mitológia”) a kritika általában úgy jellemzi, hogy ironikus hangvételben, kritikusan beszél korunk tipikus jelenségeiről mint a Wikipedia, a turizmus, az sms, stb.

A szerzőnek nem ez az első mikrofikciója a blogon, egy másik, korábbi szövege is olvasható itt

JAVIER DE NAVASCUÉS

Haladás

A háza nem volt elég trendi számára. Mindig többre vágyott. Először megbízta egy belsőépítész-barátnőjét, hogy megtervezze a szükséges átalakításokat: el kellett távolítani pár ajtót, felszedni a padlót, és kidönteni két közfalat. A munkások végül egy gyönyörű, kilencven négyzetméteres nappalit hagytak maguk után. Később úgy vélte, a konyhának a tengerre kellene néznie, még ha ez a fürdőszoba előrehozásával is jár; ezen szörnyen összeveszett azzal a barátnővel, aki két óra veszekedés után már nem volt annak mondható. Végtére is, az emberek csökönyösek. Miért ne lehetne áthelyezni a mellékhelyiséget? A nagyszüleinknél is a házon kívül volt az illemhely. Felfogadott pár szakit, hogy lebontsák a fürdőt, és emeljenek egy kis deszkabódét a kert végében. Így már fellélegezhetett, hiszen a konyhaablak most már a tengerre nyílt.

Már-már elégedetten felsóhajtott: a változás kétségkívül sokat javít a dolgokon. Minden tökéletes lett volna, ha nem botlik váratlan akadályokba bárki, aki belép; itt ez a fölösleges fotel, ott az a bosszantó könyvespolc. Hogy javítsa az összképet, kidobott mindent, és egyúttal kibontotta az ablakokat is. A ház így leginkább egy vitrinhez hasonlított, a szobák és a kert pedig egyetlen nyílt teret alkotott. De valami még mindig hiányzott a tökéletességhez. Ekkor rájött, hogy eljött a végső átalakítás ideje. Másnap reggel buldózerek estek neki a tartófalaknak. Eleinte a ház jajgatott, és sikoltáshoz hasonló hangokat hallatott. Végül összeomlott, és aztán hirtelen csend lett. A téglák közül hamar előbújtak a növények és a bogarak. Leült, hogy megcsodálja a művét, kimerülten, de boldogan: megérte a fáradozást.

(A fordítás felelőse: Wagner Hella)

Reklámok

Autóvezetőből taxisofőr, újságból tablet

Ez a szöveg azért nagyon érdekes, mert egy Örkény-egyperces ihlette. A spanyol nyelvterület szerzői és irodalmárai a mikrofikció műfajának felfutása után világirodalmi kapcsolatokat keresve hamar felfedezték maguknak Örkényt, Javier is így ismerte meg a magyar egyperceseket, Az autóvezető történetét pedig tovább is gondolta.

Emlékeztetőnek az Örkény-szöveg elolvasható a következő linken:

Örkény István: Az autóvezető

 

JAVIER DE NAVASCUÉS

A taxisofőr

A 31247363GH engedélyszámú madridi taxisofőr elővette a tabletjét, és a következő feliratot olvasta: “Meg akarod tudni a halálod  időpontját?”
A szusszanási pihenőidőt kihasználva az igen lehetőséget választotta.:”Ma reggel 9 óra 30 perckor fogsz meghalni.”
Na, jól nézünk ki, gondolta Domingo Domínguez, így hívták a taxisofőrt. Majd letöltött egy játékapplikációt, a GTA-t. Éppen egy virtuális drogkereskedővel végzett a játékban, amikor kopogtatásra lett figyelmes a hátsó ablakon: “Elvinne a Nuevos Ministerios állomáshoz?” – kérdezte tőle egy utas.
Domingo az Atocha pályaudvar felé vette az irányt, átkelt a Recoletos nevű sugárúton, intett Neptunusz szobrának, és a Colón-térhez közeledvén felgyorsított. Mivel az utasa síri csendben ült, ismét a félbemaradt játékban teljesítendő küldetésére gondolt. Még ki kell nyírnia a dílert, felvenni az anyagot, begyűjteni az árut a raktárból, és várni az összekötőre… De akkor hirtelen, mintha a halál hírnöke lenne, megszólalt az utas:
“Késésben vagyunk, uram. Gyorsítson gyorsítson már, így nem fog időben megérkezni.
“Milyen sietős itt valakinek.”
“Csak érjen oda időben, hiszen ez a szakmája.”
Milyen egy faragatlan fickó, gondolta Domingo, de azért beletaposott a gázba. Szemerkélni kezdett az eső. A Gregorio Marañón utca magasságában egy kis teherautó teljes erőből beléjük hajtott. A taxisofőr csak annyit tudott kiejteni a száján, hogy „basszus”, miközben kétségbeesetten fékezett. Aztán csend lett.
Domingo kinyitotta a szemét, és az utast kereste, aki közben köddé vált. A homlokához kapott, körülötte mindenki dudálni kezdett. Reggel 9 óra 31 perc volt.

(A fordítás felelőse: Gladity Alexandra)